Honnan is hallottam a fajtáról és miért pont a toy fox terrier?
Már egy ideje gondolkoztam azon, hogy ha nem pumi, – több mint 25 éve pumit tenyésztek Pilisi-Kócos kennelnév alatt – akkor milyen kutyafajta jöhetne számításba. Luca lányom gyakran elkísért a kiállításokra és szeretett volna valóban részesévé válni és a kutyákat a körben is felvezetni. A pumi mérete és temperamentuma révén viszont ennek lehetősége határeset volt nála. Tehát, adott volt a cél! Próbáltam egy puminál kisebb méretű, az én szememnek tetszetős fajtát keresni.
Mivel a pumi kvadratikus felépítésű, terrieres jellegű fajta, ilyen irányban indultam el.
Ebben az időben történt, hogy Yana Bruk Oroszországból megkeresett engem, hogy látta Pilisi-Kócos Jóbarátot, „Minek”-et Komáromban a nemzetközi kutyakiállításon (Minek a kiállítás legszebb kutyája – BIS lett). És nagyon szeretne tőlem egy igazán szép pumit. Yanáról lassan kiderült, hogy toy fox terriereket tenyészt már rég óta.
Az élet tálcán kínálta a megoldást!
És az új fajta mellé még egy kitűnő mentort is kaptam, akitől válaszokat kapok a kérdéseimre. És sokat segít a toy foxi terrier fajtás utamon.
Azért a dolog még úgy egy-másfél évig érlelődött bennem, hisz egy fajta választása, új családtag hazavitele mindig hatalmas felelősséggel jár. De aztán belevágtunk!
Két dologban voltam biztos, hogy kislányt és hogy lehetőség szerint tricolor színűt szeretnék. Megírtam hát Yanának, hogy szeretnék egy tenyésztésre, kiállításra is alkalmas toy fox terriert.
Ez után egy izgalommal teli időszak vette kezdetét. Néztük a születendő almokat, a benne lévő kiskutyák fejlődését.
Vajon melyik lesz a nekünk megfelelő?
Maximálisan hittem Yanában, így rábíztam a választást. És végre, 2018. novemberében megszületett a számunkra mindennél fontosabb alom, benne Whiskey-vel.
2019. márciusában elindultunk Brno-ba kutyakiállításra. Én Magyarországról, Yana pedig Oroszországból. Ott találkoztunk először személyesen, és ott vettem először a kezembe a mi kis toy foxinkat. Bevallom, annyira picinek tűnt, hogy nem is mertem sokáig fogni, visszaadtam Yanának, úgy éreztem ott nagyobb biztonságban van.
Hideg volt és hó. Whiskeyre ruhát kellett adni, hogy kivigyük a csarnokból pisilni. Sosem felejtem el, ahogyan ott állt a hóban remegve, lekonyult farokkal. Nekem pedig az járt az eszemben, hogy mit is fogok én ezzel a csöpp kutyával kezdeni? Hogy fog ez ilyen temperamentummal működni a kiállításokon? És mi lesz, ha otthon megeszik a pumik? És egyáltalán jól végiggondoltam én ezt az egészet?
Sok időm nem volt gondolkozni, mert vége felé közeledett a kiállítás és nekem haza kellett indulnom új családtagunkkal együtt. Whiskey bekerült hát egy boxba a hátsó ülésen és elindultunk Magyarországra. Az út eseménytelenül és hangtalanul telt, néhány nyöszörgést leszámítva.
Beálltam a garázsba, óvatosan kezembe vettem a megszeppent kiskutyát és felsétáltunk a nappaliba, a családom többi tagjához. Hát a megszeppent kölyök egy határozottan boldog, vicces és mindenre nyitott kutyává alakult, ahogy meglátta a lányaimat. A gyerekek és a férjem szívét is elragadta egy pillanat alatt. De még hátra voltak a pumik. Akik már izgatottak voltak az új jövevény miatt. Beengedtük hát őket, hagy ismerkedjenek össze.
Hát egy másodperc alatt eloszlott minden félelmem a találkozással kapcsolatban. Whiskey a nyitott barátságos viselkedésével ujjai köré csavarta az én pumi falkámat. Csodálkozva, érdeklődve néztek rá és nem tudtak ellenállni a játékra hívásának. Pár perc múlva a nappalink átalakult egy gyorsforgalmú autópályává, ahol 3 felnőtt pumi és egy apró toy foxi rohangál szélvészként cikázva. A pumik gyorsak és nagyon jók a hirtelen irányváltásban – hittem ezt egészen addig a napig – de a toy foxik, ha lehet ezt fokozni, még egy fokkal magasabban pörögnek.
Szóval Whiskey megérkezett, mindenkit elvarázsolt és azóta már biztosan tudom, hogy a toy foy terrier fajta nekünk lett kitalálva!